Felnőtt életem jelentős részét azzal töltöttem, hogy beszélgettem. Ismerősökkel, ismeretlenekkel, akikkel a munkám összesodort. Talán nem is annyira meglepő, de női társaságban, női körökben gyakran szóba került, hogy felnőttként, túl egy házasságon, vagy néhány félresikerült kapcsolaton, negyvenes-ötvenes nőként még mindig azt érezzük, mintha újra tizenévesek lennénk, tele kérdésekkel, kételyekkel, saját vágyainkat sem ismerve. Pedig nem is feltétlenül a tapasztalat hiányzik, hanem valamiféle valódi késztetés, hogy igazán megéljük a nőiséget. Gáll Orsolya írása