A tevehátas bevonulástól a nyilvános verekedésig – A legőrültebb filmfesztivál története

Május közepétől 76. alkalommal rendezik meg a cannes-i filmfesztivált. Vajon hogyan és mitől vált a világ legfontosabb filmes eseményévé? Szalóky Bálint írása.

A világ öt legnagyobb filmfesztiválja jelenleg Berlin, Cannes, Salt Lake City, Toronto és Velence városához kötődik, azonban, ha csupán egyet lehetne választani ezek közül, a képzeletbeli versenyt szakmai presztízs tekintetében minden bizonnyal a cannes-i nyerné meg. A minden év májusában esedékes mustra hallatán elsősorban tengerpart, pálmafák, sztárok és rajongók tömegének képei villannak be és persze az év legfontosabbnak vélt filmjei, holott a fesztivál létrejöttének hátterében 76 évvel ezelőtt még sokkal inkább politikai motiváció, mintsem a filmek szeretete állt.

Remind magazin

Kultúrával a fasizmus ellen

A világ legelső filmfesztiválja az 1932-ben az olasz Nemzeti Fasiszta Párt által alapított velencei volt. Franciaország a második világháborút megelőző időszakban úgy érezte, tarthatatlan, hogy egy fasiszta rendezvény orozza el ezt a címet, és kultúrának álcázva közvetítsen propagandát. Valódi álcázásra igazából Velencében nem volt komoly törekvés, 1938-ban például a fesztivál akkori fődíját, a Mussolini Kupát olyan olasz háborús film nyerte, amelynek Mussolini fia volt a producere, míg a legjobb külföldi filmként Leni Riefenstahl dokumentumfilmjét, az Olimpiát ismerték el. A német rendezőnő a náci propagandaminisztérium megrendelésére készített munkája az 1936-os berlini olimpiát elevenítette fel, de túl azon, hogy Riefenstahl a náci berendezkedés embereszményét láttatta ideologizálva, úgy mozgatta a kamerát és olyan képeket használt, amelyek filmtechnikai szempontból forradalminak számítottak.

Remind magazin

Az új fesztivál létrejöttének ötletét a britek és amerikaiak lelkesen támogatták, sőt közben a franciákhoz hasonlóan bejelentették, hogy nem kívánnak többet részt venni a velencei eseményen. A helyszínkeresés során a francia Riviéra turistaparadicsomai közül végül Cannes-ra esett a választás, mivel a város jelentős anyagi támogatást ajánlott, például a fesztiválpalota önköltséges felépítése formájában. Az amerikaiak meggyőzték a korszak legnagyobb sztárjait a részvételről, így az akkor még csupán Le Festival International du Filmnek (magyarul Nemzetközi Filmfesztiválnak) nevezett esemény 1939. augusztus 31-ei nyitógáláján felvonultak a korszak legnagyobb nevei, Gary Coopertől Cary Granten, James Cagney-n és Spencer Tracyn át egészen Mae Westig. A nagy ünneplés azonban nem tartott sokáig: másnap a németek megtámadták Lengyelországot, így az eseménysort először szüneteltették, majd teljes egészében lefújták, és mindenki villámgyorsan hazamenekült.

Békeidőkben

A várost már nevében foglaló eseményt (First Cannes International Film Festival, azaz első Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál) teljes egészében először a háború után, 1946-ban rendezték meg. Az első években még voltak jelentős fennakadások, ’48-ban és ’50-ben például költségvetési okokból teljesen elmaradt. Hogy az ekkorra politikai szempontból indokolatlanná vált direkt versengést elkerülje a velencei mustrával, a fesztivál időpontját tavaszra helyezték át. A jelenleg is ismert formula szintén az ’50-es években kezdett kialakulni. A fesztivál fődíját 1955-től hívják Arany Pálmának, a Marché du Filmet (Filmvásárt) pedig 1959-től rendezik meg a fesztivállal párhuzamosan. Utóbbi a legfontosabb filmszakmai (üzleti) esemény, többek között jövőbeli filmes projektek megvalósítását segíti a finanszírozók összehozásával, vagy az országonként lokalizált bemutatókról gondoskodó forgalmazók itt szerzik meg az egyes filmek forgalmazási jogait.

Remind magazin

A vörös szőnyegen

A jelenlegi Fesztiválpalota 1983-ban épült meg, és először 1987-ben került elé vörös szőnyeg. Azóta a formulát a híradásokból jól ismerjük: ez az a filmes esemény, ahol a legismertebb európai művészfilmes sztárrendezők aktuális dobásai versenyeznek egymással, miközben persze belefér, hogy Hollywood a sztárokkal teletömött szuperprodukcióinak itt csináljon reklámot, és ezekhez eszméletlen show-t. Cannes-ban megtörténhetett, hogy Jean-Claude Van Damme és Dolph Lundgren összeverekedett a vörös szőnyegen, a Tökéletes katona 1992-es bemutatóján (mint utóbb kiderült, természetesen az egész színjáték volt), hogy Sacha Baron Cohen tevén vonult végig a városon A diktátor című filmjét promózva (2012), hogy Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Harrison Ford, Mel Gibson és sokan mások tankon érkeztek A feláldozhatók 3. miatt (2014), vagy éppen tavaly a Top Gun: Maverick kedvéért nyolc harci repülő a francia zászló színeit rajzolta az égre, miközben Tom Cruise és a stáb éppen bevonult.

Irreális túlzások ezek, de tulajdonképpen egész Cannes az: ezen az eseményen hosszú éveken át szigorú black tie dresskódhoz kötötték az esti díszbemutatókat, amin enyhített az a néhány évvel ezelőtti botrány, amikor néhány hölgyet nem engedtek be a vetítésekre a magas sarkú cipő hiánya miatt (a fesztivál védelmében, ahol a fesztivál dress code-ot ír elő, az teljesen egyértelműen fel van tüntetve a jegyen). Nem véletlen tehát, hogy csokornyakkendőt a helyi közértben is lehet venni, vagy Uber sofőrrel hozatni, mint ahogy az sem, hogy városban virágzik a ruhakölcsönző-business.

Kétségtelen, hogy ez a show jelentősen hozzájárul az eseményen résztvevő filmek ázsiójának a végletekig történő feltornázásához. A cannes-i szereplés, beleértve a mellékszekciókat, már önmagában, díj nélkül is komoly médiaértékkel bíró szakmai elismerés, egyfajta minőséget ígérő pecsét, ami a legtöbb esetben megágyaz a vetített film sikerének – kivéve annak a néhány produkciónak, amelyeket a sajtó kíméletlenül kivégez, a jövőbeli forgalmazási esélyeket is jelentősen megnyirbálva ezzel.

Remind magazin

Semmit a szemnek

Azért is tudott talán a cannes-i fesztivál a legelitistább eseménnyé válni a filmfesztiválok között, mert szemben például a berlinivel, nem vonja be a közönséget, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen kizárja azt. Mezei filmrajongóként lehetetlen egy-egy vetítésre bejutni, a versenyfilmekre ugyanis nincs jegyvásárlás: a filmek megtekintése vagy szakmai regisztrációhoz vagy valamilyen meghívóhoz kötött. A helyszínen az egyedüli, amit filmbarátként tehetünk, hogy beállunk a tömegbe a legváltozatosabb ruhákban felvonuló sztárokat lesni (ha máshogy nem, hát a kivetítőn), esetleg hajnaltól a fesztiválpalota környékén szobrozunk szmokingban, egy táblával a kezünkben, amelyre kövér betűkkel felvéstük, hogy jegyet szeretnénk, abban a reményben, hogy valaki megszán majd bennünket valamikor a nap folyamán.

A tömegpszichózis mindenesetre működik, hiszen a filmszakma részesei évről-évre elhiszik, hogy érdemes egy-egy vetítésre végigállni az akár másfél órás sort a szabad ég alatt, a tűző napon vagy szakadó esőben. Esetleg egyik helyről a másikra loholni, és tíz napon át napi négy órákat aludni.

Remind magazin

A közeli szabadstrandon felállított hatalmas szabadtéri moziban (jobban csengő nevén: a Cinéma de la Plage-on) viszont esténként bárki ingyenesen megnézhet egy filmet, bár itt nem az aktuális fesztivál versenyprogramja van műsoron, hanem valamilyen retrospektív darab. De a plázsvetítésekre aligha lehet panasz, például a Ponyvaregény huszadik évfordulójára az alkotást elkísérte, hovatovább helyet foglalt a nézők között a parton Quentin Tarantino, John Travolta és Uma Thurman is.

Az egykori városatyák elképzelése egyértelműen bejött, amikor a filmfesztiválba invesztáltak. A fesztiválpalota ma számos eseménynek, konferenciának ad otthont az év többi részében, és maga Cannes – bár látnivalók szempontjából nem tekinthető jelentősnek – a környék egyik kiemelt turisztikai célpontja, ahol a partszakaszt teljesen elnyelő luxusszállodákon túl is méregdrágák a szálláslehetőségek, vagy ami azt illeti, bármilyen szolgáltatás.

Kiemelt kép: Jack Garofalo/Paris Match/Scoop

Képek sorrendben: Jack Garofalo / Paris Match / Scoop, Festival de Cannes, Matilde Petit / FDC, Christophe Bouillon / FDC, FDC, Mathilde Petit / FDC, Jean-Louis Hupe / FDC, Aurélien Vélia / FDC, Aurélien Vélia / FDC, Mathilde Petit / FDC, Joachim Tournebize / FDC

Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog: 3 film, amiből sokat tanulhatunk az életről.

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

Az egészség illúziója: Miért csap be a fitnesz marketing és hogyan veheted vissza az irányítást?

Mindannyian szeretnénk egészségesen, energikusan élni. Amikor bemegyünk a boltba, szinte automatikusan emeljük le a polcról azokat a termékeket, amikre nagy...

Nemcsak kevésbé fáj, hanem kevésbé is félnek

A módszer egyik legfontosabb eredménye, hogy nem csupán eltereli a gyerekek figyelmét. A fájdalomérzetet ugyanis jelentősen befolyásolja az is, milyen...

Mit veszít egy férfi, ha soha nem tanul meg érezni? – interjú Németh Kornéllal

Sikeres cégvezető, karizmatikus férfi, aki mindent irányít - egészen addig, amíg rá nem jön, hogy önmagához nincs hozzáférése. A Fele...

„Boldogan lettem ötvenéves!” – interjú Nagy Zsolttal

Nagy Zsolt nem az a színész, aki kész válaszokkal érkezik egy interjúra. Ő inkább hangosan gondolkodik, mélyen belemegy az érzésekbe,...

Budapest egy hétvégére a Formula–1 és a Moët & Chandon fővárosa lesz

A Formula–1 Magyar Nagydíj hétvégéjén, július 24. és 26. között, nemcsak a Hungaroringen pörögnek fel az események, hanem Budapest számos...

Nem a siker, hanem az önmagunkhoz való visszatalálás az, ami hosszú távon megtart bennünket – Krizsó Szilvia vendége Török Ádám

Sokáig azt hisszük, hogy az életünknek egyetlen jó forgatókönyve van. Meg kell találni a megfelelő hivatást, a megfelelő társat, a...

Tosca a csillagos ég alatt

A magyar–osztrák határ közelében fekvő Szentmargitbányai Kőfejtő az elmúlt években az európai nyári szabadtéri operajátszás egyik fontos helyszínévé vált. Idén...

„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Sokszor úgy gondolunk a humorra, mint könnyed szórakozásra: néhány jól időzített poénra, felszabadult nevetésre, egy estére, amikor kikapcsolhatjuk a gondolatainkat....

Az esztétikai kezelések örök életre szólnak? Mi történik, ha abbahagyjuk őket?

Az esztétikai orvoslás egyik leggyakoribb kérdése nem az, hogy egy kezelés fájdalmas-e, hanem az, hogy meddig tart az eredménye. Szinte...

A nyár tényleg kiszívja az energiánkat?

Miért érezzük magunkat kimerültnek akkor is, amikor szinte semmit sem csináltunk? Miért leszünk ingerlékenyebbek, lassabbak, szétszórtabbak egy hőhullám idején? És...

EZ IS ÉRDEKELHET

Az egészség illúziója: Miért csap be a fitnesz marketing és hogyan veheted vissza az irányítást?

Mindannyian szeretnénk egészségesen, energikusan élni. Amikor bemegyünk a boltba, szinte automatikusan emeljük le a polcról azokat a termékeket, amikre nagy...

Nemcsak kevésbé fáj, hanem kevésbé is félnek

A módszer egyik legfontosabb eredménye, hogy nem csupán eltereli a gyerekek figyelmét. A fájdalomérzetet ugyanis jelentősen befolyásolja az is, milyen...

Mit veszít egy férfi, ha soha nem tanul meg érezni? – interjú Németh Kornéllal

Sikeres cégvezető, karizmatikus férfi, aki mindent irányít - egészen addig, amíg rá nem jön, hogy önmagához nincs hozzáférése. A Fele...

„Boldogan lettem ötvenéves!” – interjú Nagy Zsolttal

Nagy Zsolt nem az a színész, aki kész válaszokkal érkezik egy interjúra. Ő inkább hangosan gondolkodik, mélyen belemegy az érzésekbe,...

Budapest egy hétvégére a Formula–1 és a Moët & Chandon fővárosa lesz

A Formula–1 Magyar Nagydíj hétvégéjén, július 24. és 26. között, nemcsak a Hungaroringen pörögnek fel az események, hanem Budapest számos...

Nem a siker, hanem az önmagunkhoz való visszatalálás az, ami hosszú távon megtart bennünket – Krizsó Szilvia vendége Török Ádám

Sokáig azt hisszük, hogy az életünknek egyetlen jó forgatókönyve van. Meg kell találni a megfelelő hivatást, a megfelelő társat, a...

„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Az esztétikai kezelések örök életre szólnak? Mi történik, ha abbahagyjuk őket?

A nyár tényleg kiszívja az energiánkat?

Nyári megfázás, nyakmerevség – nem biztos, hogy a klíma okozza

„Az időskor egyik legfájdalmasabb része a láthatatlanná válás” – interjú Fekete Judit íróval

Megjelent a Remind Longevity különszáma – és most értékes nyereményekkel is gazdagodhatsz