Keresés
Close this search box.

„Ha az emberek meglátják a képemet, mondják: ezt vajon hogyan csináltam” – Interjú Vojnits Alíz festőművésszel

Becsült olvasási idő: 5 perc
A semmiből tűnt elő, első kiállításának képeit azonnal eladta, ma sorban állnak a megrendelők az újabb műveiért. Vajon mi Vojnits Alíz titka? László Krisztina interjúja.

hirdetés

Sokáig együtt dolgoztunk egy nagy kiadónál, te sales-zes kollegaként segítetted a szerkesztőségünk munkáját. Most pedig festőművész vagy. Két egymástól elég távol álló tevékenység ez. Hogyan váltottál a sales-zes lét kicsit kocka világából a művészi szabadság irányába?

A szüleim festőművészek, szerették volna, ha én is továbbviszem ezt a hagyományt. Gyerekkoromban én is sokat rajzoltam, festettem, a Kisképző felvételi előkészítőjére is jártam, de végül a tanulmányi eredményem miatt nem vettek fel. Mivel már akkor is jobban érdekelt minden más tantárgynál a rajzolás és a festés. A kreativitás, az alkotás vágya mindig is bennem volt, a lelkem mélyén éreztem, hogy egyszer majd dizájnnal, formatervezéssel, fotózással vagy esetleg festéssel fogok foglalkozni. De ez még akkor váratott magára. Azt láttam, hogy a képzőművészetből nem lehet megélni, ha nincs jó kapcsolatrendszere, PR-ja a művésznek. Éppen ezért felnőttként olyan munkát kerestem, ami fix bevétellel jár és egy jó életszínvonalat biztosít.

A sales-zes munka, ha valakinek van tehetsége hozzá, pont ilyen. 13 évig csináltad, sikeres voltál benne. Miért hagytad abba?

A sales-zes szép szakma, az elején nagyon élveztem, sok embert ismertem meg, de nagyon limitált volt a kreativitás benne. Sok stresszel jár, folyamatos a kontroll, az elszámoltatás, a határidők szigorú betartása. 13 évig bírtam, de aztán bedőlt a kis lelkem. Egyszerűen kiégtem. A végén sokat sírtam, nem tudtam, hogyan tudnék kilépni ebből a helyzetből. Számomra nagyon fontos az anyagi függetlenség, nem akartam kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. A párom nagyon szereti a művészetet, ismeri a „művész” oldalamat, ő biztatott, hogy hagyjam abba a sales-zes karrieremet és váltsak. Nehezen ment a döntés, de amikor megléptem, onnantól felgyorsultak az események. Októberben mondtam fel és november 24-én már megnyílt az első kiállításom.

Remind

Az elmúlt években gyakran vettél ecsetet a kezedbe?

Hobbi szinten sokat festettem, de nem igazán képeket. Ha volt időm, mindent összefestettem, amit értem. Falat, kis sámlit a gyereknek, bútorokat, rengeteg dokumentációm van róluk. A képekkel az volt a bajom, hogy nem fejeztem be őket. Nem volt koncepcióm egy-egy festménnyel kapcsolatban, ezért fel sem merült bennem, hogy ebből éljek.

De amikor váltottál, ki kellett találnod, hogy mi legyen a csapásvonal, ami mentén felépíted a művészi karriered. Miért döntöttél a festészet mellett?

Mindig is agyament ötleteim voltak, szeretek csavart vinni az alkotásokba, például amikor egy bútort alakítok át. Felmerült bennem az is, hogy kárpitozást tanuljak, vagy asztalosnak képezzem magam, de aztán rájöttem, hogy olyan tevékenység passzol az életvitelünkhöz, ami nem igényel nagy teret, amit bárhol csinálhatok. Ez pedig a festés. Ősszel részt vettünk egy kisebb európai körúton, betettem a festéshez szükséges eszközöket a kocsiba és amikor kedvem volt, a hotelszobában is festettem.

Néhány hét alatt megfestetted az első kiállításod képeit. Elég termékeny időszak volt ez az életedben.

Októberben négy napig kint voltam a Bálnában az Art Marketen, egy galériás ismerősömnek segítettem. Volt időm megnézni a galériák kínálatát és ott döntöttem el, hogy a következő évben én is itt szeretnék lenni a képeimmel. Amikor felmondtam a munkahelyemen, teljes gőzzel ráálltam a festésre. Szó szerint éjjel-nappal festettem, hetente egy kép készült el. A Zsiráf Buda nevű helyen nyílt meg az első kiállításom, két hétig volt kiállítva hét képem. Itt külön köszönetet mondanék amiért megvalósulhatott, Boros-Potózcky Daninak. A királynős képen már a nyitáskor rajta volt az eladva címke, az egyik legkedvesebb enteriőr designer barátnőm Mtenga Bianca  ismerőse vette meg, néhány nappal a kiállítás előtt. Amikor az Elvis képem is elkelt, elindult a lavina. Hetek alatt több mint a fele gazdára is talált, a második kiállításon ami márciusban volt, a kiállított hat kép mindegyike elkelt, közben egy festék forgalmazó cég, a Casati is megkeresett , hogy dolgozzunk együtt.

Ha egy üzlet beindul… A kezdeti sikerek lendületet adhattak neked. Folytattad ezt az intenzív tempót?

Muszáj volt, mert jöttek a megrendelések. Van néhány belsőépítész ismerősöm, ők is segítettek abban, hogy felfigyeljenek rám. Az első megrendelést az Edison & Jupiter tulajdonosától kaptam.  Ez egy nagyon szép kávézó Budapesten, a Gerbeaud-házban. Az egyik létező asztalukat festettem meg a náluk kapható ételekkel és italokkal. Ma már három képem lóg a kávézóban és az otthonukban a falon. Most pedig a Hadnagy Timi Belsőépítész barátnőm által tervezett ügyvédi irodába festem a negyedik megrendelt képemet.

Van valami hivatalos neve annak a stílusnak, amit csinálsz?

Arra törekszem, hogy minél több és különbözőbb anyagot használjak fel az alkotások során. Például a fűtéshez használatos rézcsövet rögzítek a képre, vagy díszlécet applikálok bele. A Petőfi képemen a kokárda helyett egy rozetta van, ez jelképezi a kokárdát. Vagy most készítettem egy képet egy úszógumis, napozó lánnyal, akinek az arca egy szoborfej. Gipszből öntettem  ki. A műveimnek van egy alapmotívuma, egy téma, emberek, vagy tárgyak és ezt bolondítom meg valami extrém ötlettel. Azt szeretném, hogy ha az emberek meglátják a képemet, azt mondják: ezt vajon hogyan csináltam.  

Amikor megrendelnek nálad egy képet, a megbízónak van konkrét ötlete, vagy rád bízza, mit csinálj?

Is-is. Például rendeltek tőlem egy Michael Jordan képet. Ehhez szükségem volt egy használható fotóra, amin láttam a vonásait, az izmait, a testének a felépítését. Együtt kerestük ki a fotót, ami alapján elindulhattam de a megvalósítás nagy részében szabad kezet kapok, itt például a fotón szereplő közönséget a háttérben nem pöttyökből rajzoltam meg, hanem felszórtam kaviccsal, a plafon ezüst füstből készült el. Előfordult már, hogy az elején nem volt meg a teljesség érzete egy kép kapcsán és mivel maximalista vagyok, soha nem az a cél hogy gyorsan, hanem hogy a lehető legkreatívabban oldjak meg egy képet, még ha ez egy plusz hét gondolkozásba is kerül.

Mennyibe kerülnek a képeid, ha meg szabad ezt kérdeznem?

A képeim ára kint van az oldalamon, tiszta lappal játszom, jó, ha az érdeklődő az elején tudja, mennyibe kerülnek az alkotások. Nekem is könnyebb ezután tárgyalni vele. Az árak a képek bonyolultságától függenek, 380000 Ft-tól kezdődnek.

Szerinted mi a titka a hirtelen jött sikerednek?

Köszönöm szépen hogy ezt már sikernek nevezed, azt gondolom hogy ez egyelőre még csak az utam eleje. A sikert majd akkor érem el, ha az leszek, akivé kitűztem hogy szeretnék válni. Szeretnék „irigykedni magamra”, ha ez megvan, akkor tudom, hogy sikerült. Mindenki más tempóban halad, valaki soha nem is éri el azt, amit célba vett. Ha én annyit dolgozom, amennyit csak bírok, akár kilépve a komfort zónámból, gondolva itt a reggeltől hajnalokba nyúló alkotásokra, akkor talán egyszer „megérkezem”. Igyekszem minél érdekesebb és meglepőbb anyagok segítségével ábrázolni az elképzeléseimet, legyen szó bármilyen témáról. Szeretek reflektálni az aktualitásokra, például amikor elhunyt az angol királynő vagy Pelé, megfestettem őket. Mindig magasabbra kerül a mérce számomra, de ettől olyan izgalmas ez az egész.

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn