Keresés
Close this search box.

„Merek bátran belevágni az álmaim megvalósításába, és nem szorongok azon, mi lesz, ha nem sikerülnek” – Interjú Tollár Mónikával

Becsült olvasási idő: 7 perc
Míg a kőszínházak a gazdasági válság nehézségeivel küzdenek, Tollár Mónika képzeletszínháza szárnyal. Kis költségvetésű produkciók, szívhez szóló történetek ismert színészek előadásában szórakoztatják a nagyérdemű közönséget.

 

Szerző: László Krisztina

hirdetés

Dramaturg, szövegkönyvíró, rendező, producer, de ha szükség van rá, öltözéktervező, ügyelő, kellékes és minden egyéb, ami egy színházi előadás megszületéséhez szükséges. Tollár Mónika képzeletszínházi előadásait különböző helyszíneken éppen tíz éve láthatja a közönség: az első ilyen produkciójának ősbemutatója 2013-ban volt a Katona József Színházban. Elsősorban Janikovszky Éva könyvei szolgálnak előadásai alapjául, amelyek az emberi lét mindennapos, mindenkit érintő kérdéseit feszegetik, s állítanak görbe tükröt elénk – szavakból csiszolva. Számos nagyszerű és közismert művész váltja nála egymást a szerepekben, a magyar színésztársadalom kiválóságai, akik számára igazi örömjátékot jelent az általa kínált fellépési lehetőség.

Remind

Art directornak vagy art producernek nevezed magad, tisztázzuk, mit is takar ez a titulus. Ha lefordítjuk magyarra, azt jelenti művészeti igazgató vagy producer, vagyis valaki, aki művészeti alkotások megszületését segíti. Te is ezt csinálod? 

Az én esetemben többről van szó. Én nemcsak megálmodni tudok egy produkciót, de megvalósítani is! Épp ezért az ’art’, vagyis a művészet kifejezés nálam azt a fajta kreativitást jelöli, hogy képes vagyok kitalálni valamit, amit aztán életre is tudok kelteni és életben is tudok tartani. A vizionárius (úgynevezett művészeti) énem és a produceri (úgynevezett racionális) énem folyamatos beszélgetésben van egymással, amikor jön egy ötlet: azonnal megkérdezem magamtól, hogy meg lehet-e, illetve, hogy hogyan lehet valósítani. És amikor megcsináltam, akkor azon agyalok, hogyan lehetne ezt valamivel még izgalmasabbá tenni.

Az előadásaid különlegessége, hogy a színészek felolvassák a szöveget, nincs díszlet, jelmez. Felolvasószínház a műfaja? 

Én tíz éve következetesen képzeletszínháznak nevezem, amit csinálunk, mert nálunk sokkal többről van szó, mint puszta felolvasás. Magát a műfaji elnevezést is azt hiszem, én találtam ki 2013-ban saját magunknak. A kezdetektől fogva a rendezői koncepcióm alapja, hogy szándékosan nem szolgáljuk ki a nézőket a klasszikus, megszokott vizuális elemekkel: díszletekkel, jelmezekkel, kellékekkel, ahogy más színházakban teszik.

Mindezzel azt szeretném elérni, elősegíteni, hogy a nézőkkel közösen szülessen meg az előadás minden egyes este, amikor fellépünk. 

Egyfajta inspiratív alapot, közeget ajánlok a játékunkkal: az elhangzó szöveg és a színészek játéka hatására minden néző egyedileg rakja össze a fejében, a lelkében a darabot. Azt is mondhatnám, mi az a típusú színház vagyunk, akik nem azt mondják a közönségnek, hogy „Gyere be, ülj le és kapcsolj ki!”, hanem azt, hogy „Gyere be, ülj le és kapcsolódj be!”. Tapasztalataim alapján ez a közös nagy utazás tíz éve megunhatatlan, hiszen a színpadi történet esténként annyiféleképp kel életre, ahányan a nézőtéren ülnek!

Ezáltal sokkal eladhatóbb is az előadás, hiszen más-más helyszíneken léptek fel. A szállítás és díszletbeépítés költségeit megspóroljatok. Mint üzleti modell jól működhet. 

Eredetileg nem az üzleti modellből indultam ki, ez a fajta a praktikum része közben derült ki. A működési modellünk alapja a folyamatosan változó játszóhely mellett az a művészeti koncepció, hogy a női és a férfi szerepeket estéről estére mindig más színészek adják elő: 21 színésznő és 21 színész váltja egymást évek óta esténként. 

Ha valaki jó valamiben, miért kell őt estéről estére lecserélni? 

Nem azért cserélem le a színészt, mert nem elég jó, hanem pont azért, hogy az előadás friss maradjon, mondhatni még izgalmasabb legyen, s hogy a produkció tovább életben maradjon. Attól ugyanis, hogy ugyanazt a szerepet – szöveget – más játssza, egészen más élménye lesz a nézőnek, miközben a színészeknek is remek inspiráció a váltakozó partner jelenléte a páros jelenetekben.  

Remind
Fotó: Dala Gábor

Nyolc produkciód van, amelyek párhuzamosan futnak egymással, amelyekben az is közös, hogy hat előadásodban Janikovszky Éva szövegei hangzanak el.

A legeslegelső (ős)bemutatónk 2013-ban volt a Katona József színházban: Janikovszky Éva A lemez két oldala című könyvét írtam át színpadra és rendeztem meg Horváth Lili Jászai Mari-díjas színésznő és Fullajtár Andrea Jászai Mari-díjas színésznő szereplésével. A felnőtteknek szóló egyfelvonásos valójában úgynevezett éles tükör, szavakból csiszolva. Általa a mindennapos emberi játszmáinkra, élethelyzeteink kétarcúságára láthatunk rá szórakoztató, humoros formában. Az írónő magával ragadó stílusban szólítja meg a fanyar humor szerelmeseit, amikor végtelenül éleslátón és hatalmas empátiával mutatja meg, hogy a megváltozott körülményeink hatására, hogyan változik a véleményünk.

Ennek az előadásnak 2015-ben rendeztem meg a férfi változatát Nagy Sándor Jászai Mari-díjas színész és Nagy Viktor színész szereplésével. Ebben az előadásban a férfiak legkedvesebb, legmulatságosabb nagymonológjai hallhatóak.

Az eredeti előadás sikerén felbuzdulva született meg az Aranylemez című produkció 2022-ben, amely A lemez két oldala bővített változata, az eredeti Janikovszky-könyvből kiegészülve az időskori női monológokkal. Az ősbemutatón a szereplők Bánsági Ildikó a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Hámori Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, valamint Horváth Lili Jászai és Kakasy Dóra voltak. Ha nagyon profánul akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy ez az előadás a női „áriázás” teljes repertoárja: amikor egy nő elkezdi a kedvenc lemezeit ismételgetni, és harminc évesen és még nyolcvan évesen is azokat tolja! Ennek az előadásnak a különlegessége és varázsa, hogy idősebb színésznőkkel is együtt dolgozunk, akik minden alkalommal elképesztő szakmai tudással és eleganciával brillíroznak a színpadon.

Janikovszky Éva másik sikerkönyvéből rendeztem szintén 2022-ben a Kire ütött ez a gyerek? című, felnőtteknek szóló előadást, ami a kamaszokról, a kamaszkorról, a gyereknevelésről és a bennünk levő örök gyerekről szól. Azt gondolom, ez egy nagyon aktuális téma, hiszen annyira megváltozott a világunk, hogy gyereknek vagy szülőnek lenni egyszerre nehéz, izgalmas és sokrétű feladat. Ennek a produkciónak az első szereplőduettje Horváth Lili és Kovács Patrícia színésznő volt, akik maguk is gyakorlott anyák, s nagyon sokat hozzá tudnak tenni a saját életpéldájukból a témához. A Janikovszky-írások alapján életre keltett klasszikus anya- és apatípusok segítségével gondolkodnak közösen a kamaszkor, pontosabban a kamaszok mindennapi mélységeiről és magasságairól. Őszintén mesélnek arról, milyen válaszok, megoldások születtek bennük a már-már megoldhatatlannak vagy épp elviselhetetlennek tűnő helyzetekre.

A 2021-debütált A nő, ha elmúlt negyven… előadásunk kifejezetten arról szól, hogy milyen nőként megélni ezt az időszakot, a nézőkkel együtt morfondírozunk a saját nehézségeink elviseléséről, illetve a negyven-negyvenöt év feletti lét végpontjairól: mindennapi mélységeiről és magasságairól. Őszinte kíváncsisággal és együttérzéssel igyekszünk a különféle arcainkra közelebbről és mélyebben rátekinteni, pontosabban arra a képre, amit kifele mutatunk magunkról másoknak ebben a kétféle, sokszínű világban. Ezt a produkciót Szamosi Zsófia Jászai Mari-díjas színésznő és Szalontay Tünde színésznő szereplésével keltettem életre legelső alkalommal.

Remind
Fotó: Chikán Erika

Ennek az előadásnak a párja A férfi, ha elmúlt negyven… de fejben harminc…se, amely 2022-ben került először színre, s amelyben olyan nagyszerű színészek mint Csőre Gábor, Elek Ferenc és Inotay Ákos és egy népszerű stand up humorista, Lorán Barnabás Trabarna színpadi találkozásának lehetnek tanúi a nézők. A klasszikus színjátszás és a feltörekvő stand up műfaja keveredik rögtönzéseikben a nézők szeme láttára. Különböző szemüvegeken át, eltérő optikával, más-más látásmódban beszélnek az élet megismertebb alapigazságairól és megoldhatatlannak tűnő kérdéseiről: torzítás nélkül engednek bepillantást az élet torz valóságába! Az est fókuszában nem a kommunikáció, hanem a nemkommunikálás áll – ami néha valóban több, mint a kommunikáció…

Ezt a vonalat dolgoztam tovább szintén tavaly a Szuperlatívusz című előadásban, ahol a nevettetés három műfaját – a könnyűnek tűnő, ám annál nehezebb rádiókabarét, a klasszikus színjátszást és a végtelen bátorságú stand upot – állítom egymás mellé. Három különböző szereplő, három különböző műfajban adja elő a szituációt olyan témákban, amiken leginkább sírni volna jó – ám nevetve sokkal szórakoztatóbbak és elviselhetőbbek! Aradi Tibor humorista, Inotay Ákos színész és Lorán Barnabás TraBarna stand up humorista torzítás nélkül engednek bepillantást az élet torz valóságába!

A legújabb szövegkönyvírói és színházrendezői munkám A padon – Apa születik című előadás, melynek ősbemutatója 2022. novemberében volt a Várkert Bazár nagytermében, 600 néző részvételével. Ebben a koraszüléssel és a koraszülöttekkel kapcsolatos apai érzelmekről beszélünk, mesélünk három férfi száznyolcvan fokos fordulatú élményei, örökös vívódásai alapján. A darab különlegessége, hogy Bence – Inotay Ákos színész játékában –, László – Zámbori Soma színész alakításában – és Zsolt – Bozsó Péter színész életre keltésében – hús-vér apukák, történetük – ezzel együtt minden érzés, szó és gondolat, ami megjelenik a színpadon – valós.

Mi alapján döntesz, hogy kikkel dolgozol együtt? Beleszeretsz színészekbe, vagy a praktikum a fő szempont?  Lehet egyáltalán csatlakozni még ehhez a csapathoz? 

Ez nem egy zárt közösség, jelenleg is be lehet kerülni a csapatba. A színészek nagytöbbsége az én korosztályom, vagy együtt jártunk a Színművészeti Egyetemre, vagy a szakmából ismerjük egymást. De az is előfordult, hogy megláttam valakit egy filmben, vagy színházi előadásban szerepelni és azonnal tudtam, hogy szeretnék vele dolgozni. Ami számomra fontos, hogy a színész képes legyen estéről estére megújulni, mert nem szeretném tőle minden este ugyanazt látni! Szeretem, ha az adott kereteken belül mer és akar is mást csinálni!  Jelenleg több, mint 200 előadáson vagyunk túl, s én mindegyiket láttam, mindegyiken ott voltam és szinte minden szereplőjére emlékszem minden fellépésről: a gesztusokra, a hangsúlyokra, s persze arra, ha valamelyik színész olyat csinált, amivel lenyűgözött engem és a közönséget.

A nő, ha elmúlt negyven… című előadásban moderátorként én is felléptem veletek, a színésznőkkel és a közönséggel beszélgettem a darab után. Akkor tapasztaltam meg, hogy ugyan nincsenek jelmezek, a ruhák milyen nagy szerepet játszanak a megjelenésben. Minden alkalommal más ruhákban voltunk. A ruha is a koncepció része?

Igen, ahogy a szereplők is folyamatosan változnak, a ruhák is cserélődnek a színésznők esetében. Azt vettem észre ugyanis, hogy nagyon meghatározza az aznapi játékukat, hogy mi van rajtuk. És a nézők is élvezik ezt…! Tavaly debütáltunk egy olyan rendhagyó esttel, ahol minden jelenet után átöltöztek a színésznők. Olyan volt az egész, mint egy színes koktél: irodalomba és színházba kevert divatbemutató. A nézők egész este izgatottan várták, milyen szettben jelennek meg a következő jelenetben a színésznők, akik profi módon váltogatták a csodás fellépőruhákat és az életre keltett nőalakokat.

Remind
Fotó: Mahunka Balázs

Minden szereplőről profi képek is készülnek az előadások végén. Sőt ebből egy másik projekt is kinőtte magát. 

Tavaly év elején, egy konkrét vizuális koncepció alapján kértem fel Chikán Erika fotográfust, hogy fotózzuk végig az összes művészt, akikkel együtt dolgozunk. Megható élmény volt találkozni mindenkivel szép sorban, egymás után a stúdióban! Az elkészült portrésorozatok aztán annyira gyönyörűek lettek, hogy tavaly szeptemberében fotókiállítás nyílt az anyagból: 50 kép került ki hatalmas méretben egy budapesti bevásárlóközpont földszintjének folyosóira.

Egyszerre vagy dramaturg, szövegkönyvíró, rendező, producer, a saját kis színházad motorja. Hogy lehet ezt bírni?

Én egész nap ezt csinálom: ezzel kelek és fekszem. Fellépést szervezek, színészt egyeztetek, szövegkönyvet nyomtatok, promóciót tolok, szerződést kötök és sorolhatnám. Mivel nagyon-nagyon szeretem, amit csinálok, én tényleg állandóan ebben élek, ezen gondolkodom. Folyamatosan újratervezem és játékosan újraálmodom a már meglevő előadásainkat, hogy a saját magam számára is kihívás maradhasson a tevékenységünk.

Azt hiszem, merek bátran belevágni az álmaim, az ötleteim és az elképzeléseim megvalósításába, és nem szorongok azon, mi lesz, ha nem sikerülnek…

Ha ugyanis ez történik, képes vagyok a hibáimból tanulni, újragondolni, felállni és más módon folytatni. 

Ez egy pénzügyi vállalkozás is, ha nagyot buksz, miből fizeted ki a színészeket? A pénzügyek terén van segítséged? 

Azt biztosan tudom, hogy pár területen még sokat kell tanulnom, s az idei évem leginkább erről fog szólni: a szervezetfejlesztés és a pénzügyi gazdálkodás, ezeken belül is a racionális üzemeltetés megkívánja a menedzsment képességeim profi fejlesztését. Látom a saját vakfoltjaimat és érzek magamban elég erőt önmagam felülmúlására. Célom nem megtagadni, hanem meghaladni a jelenlegi problémáimat!

Mindenhez értesz, ami a színházcsináláshoz kell. Soha nem gondoltál arra, hogy egyszer egy nagy kőszínház vezetője légy? 

Régebben volt ilyen álmom, de ma már nagyon tisztán látom az intézményi működés nehézségeit. Egy épület üzemeltetése röghöz köt, ráadásul sokkal kevesebb időm és energiám jutna a művészi munkára. Úgy tapasztalom, a mai világ sokkal inkább a hozzánk hasonló, rugalmasan működő alkotói társaságoknak és művészeti produkcióknak kedvez. 

Kiemelt kép: Chikán Erika

Ha tetszett a cikk, olvasd el Viszkok Fruzsinával készült interjúnkat is!

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn