hirdetés
Az éndiő, a magunkra és a rendszeres feltöltődésünkre fordított figyelem megtérül, ráadásul nemcsak a magánéletünkben, a karrierünkben is tetten érhető áldásos hatása – jól példázza ezt a Tectona Grandis Kertberendezés és Tonalli bútormárka alapítójának története. Káposztás Györgyöt egy utazás inspirálta arra, hogy elindítsa a vállalkozását, és másokat is arra ösztönözzön, hogy lelki békéjükre a négy falon kívül találjanak rá.
Valóban így volt. Az első trópusi utazásunkon beleszerettünk a szigetbe. Azóta rendszeresen járunk vissza Indonéziába, szinte a második otthonom. Ott nem létezik kültér és beltér, hiszen az ember folyamatosan kültéren van, a házak jó részének ugyanis nincsenek falai. Mi is laktunk ilyen házban: bambuszból készült, olyan volt, mint egy óriási tető, és átrepkedtek rajta a denevérek. A Bali iránt támadt szerelem késztetett minket arra, hogy kitaláljuk, hogyan járhatnánk vissza rendszeresen.
Januárban hazajöttünk a nyaralásról, márciusban visszamentünk Jakartába egy kiállításra, és május közepén megnyílt az üzlet Magyarországon.
Balin beleszerettünk a sziget kézműves kultúrájába, de abban az időben Magyarországon már lehetett kapni ilyen jellegű kerámiákat, dísztárgyakat. Először azt gondoltuk, hogy bármi szóba jöhet, csak a fabútor nem, mert azt problémás behozni a trópusokról, de a kiállítás meggyőzött minket, hogy mégis azzal kellene foglalkozni – pontosabban a kerti fabútorral. Felfedeztük, hogy a kerti teakfabútor, amit odakint árultak, egy olyan piaci rés itthon, amin elindulhatunk.
A 80-as években a szüleim nyaralójában még festett fabútorok voltak. Elképzelésem sincs, hogy honnan szerezték be őket! A műanyag reneszánszát élte, tombolt a műanyaggyártás a miskolci gyárban. Húsz éve már az Ikea is megjelent, de még mindig komolytalan volt a piac. Az elmúlt húsz évben viszont nagyon gyorsan zajlott a kerti bútorok evolúciója, gyorsabban, mint a benti bútoroké.
Szerintem egyrészt az, hogy sokáig nem volt kultúrája annak, hogyan lehet a kertben élni. Ráadásul hiába láttuk a nyugati filmekben, hogy hogyan néz ki egy luxushajó fedélzete, vagy hogy hogyan rendezték be a szállodák kertjét, nem tudtuk beszerezni ezeket a kellékeket. A modern világunkból fakadó stressz miatt viszont megjelent az igény, hogy ne csak a nyaraláson szakadjunk ki a hétköznapokból, hanem a mindennapjainkba is be tudjunk építeni egy rekreációs lehetőséget, ami a mai, iszonyatosan feszes tempót diktáló világunkban nélkülözhetetlen. Vagyis az egyik ok az elvonulás iránti igény volt. Másrészt a világturizmus is óriási méreteket öltött az elmúlt évtizedekben. Rengeteg gyönyörű helyen létesültek szállodák, villák, ahová a jómódú emberek rendszeresen ellátogatnak, ahonnan inspirálódhatnak.
Már hosszú ideje igen. Mi pár évet Balin életünk a családdal. Ez az időszak megtanított minket arra, hogy hogyan osszuk be a napunkat, hogy meddig tart a munka és hol kezdődik a pihenés. Más időzónában léteztünk, Európához képest hét órával előrébb jártunk. A napjaink délután kettőig a pihenésről, a rekreációról szóltak, és kettőkor kezdődött csak a munka. Ez persze könnyen belecsúszhatott az éjszakába, ami elő is fordult, de az időeltolódás alapvetően segített abban, hogy elkülönítsük a munkát a magánélettől. El szoktam mesélni, hogy a vállalkozás első éveiben előfordult, hogy negyvenkét napon keresztül reggeltől estig, pihenőnap nélkül kellett dolgoznom. Többé nem csinálok ilyet, ma már mindenre megvan a megfelelő ember, összeállt egy csapat, ami működteti a vállalkozást.
Igen, ez is nagyon érdekes! A Covid előtt jópár olyan érdeklődőnk volt, akiknek tetszett, amit csináltunk, a vásárlóközönségünkhöz tartoztak, mégsem vásároltak, mert nem volt idejük erre a fajta kikapcsolódásra. A Covid tanította meg arra az embereket, hogy van az a helyzet, amikor külső körülmények kényszerítenek minket arra, hogy otthon maradjunk, de ehhez nem kell megvárnunk egy ilyen hülye helyzetet, tudatosan is alakíthatjuk úgy az életünket, hogy több időt tölthessünk a saját világunkban.
A Coviddal együtt járt az a tényező is, hogy nem lehetett utazni. Nem lehetett kiállításokat sem rendezni, ezért hirtelen iszonyatos mértékben csökkent az innováció. A pandémia alatt alig-alig fejlesztettek új termékeket a gyártók, mert nem volt kinek megmutatni, és ha nincs kinek megmutatni, nem fogja megvásárolni a kereskedő, és nem jut el a vevőhöz sem.
Most, hogy az emberek újra utazni kezdtek, vendéglátóegységeket látogatnak, színházba, koncertekre járnak, kevésbé van fókuszban az otthon. Inkább mehetnékük van. Viszont ezzel párhuzamosan újra elindult egy komoly termékfejlesztés. Mi márciusban voltunk egy kiállításon Kínában, és annyi ötlettel jöttünk haza, hogy nem is tudjuk mindet megvalósítani. Újra pörög a biznisz, de az inflációs problémák miatt ez majd csak a következő években fog lecsapódni.
Ennek is volt egy evolúciója. Gyerekkoromban a nagyszüleimnek volt egy nyaralója a Velencei-tónál. Emlékszem, a kert egy részén azokat a dolgokat gyűjtöttük, amik már nem fértek el a házban vagy bizonytalan volt a sorsuk; volt egy terasz, ahol időnként összegyűltünk; meg egy szalonnasütő a pince lebetonozott tetején, amit farönkökön ültünk körbe; a kertet pedig egy veteményes követte a senkiföldjén. Akkor is megvoltak a mai igények, csak picit szerényebb mértékben. Akkoriban nem volt jellemző, hogy óriási társaságok jöjjenek össze, ez inkább a modern kor szüleménye. Akkor még inkább a család volt fókuszban, esetleg átjött két-három ember a szomszédból. A családi fókusz mellett most egyre nagyobb teret kap a társasági élet funkciója. A kertben vendégül láthatjuk az üzleti partnerünket, a munkatársainkat, vagy ha szülők vagyunk, a többi szülőt. Az anyukák ma már nem a Mekibe mennek szülinapozni. Ma már ha fordít valaki ezekre a beruházásokra és megfelelő igényességgel oldja meg őket, akár szebb környezetet tud teremteni, mint egy étterem terasza vagy egy szálloda különterme.
Számomra az elvonulást, a kikapcsolódást, a távolságot jelenti. Akármekkora otthonban lakik az ember, bizonyos helyzetekben szüksége lehet arra, hogy elszeparálódjon a többiektől, és ebben semmi önzés nincs. Hozzá kell persze azt is tenni, hogy a kertet csak az év egy bizonyos időszakában lehet élvezni, igaz, a technika segítségével ma már ezt a fél évet is ki lehet tolni. Léteznek zárható és fűthető pergolák, teraszfűtések és fűtött párnák. A kültéri lét színvonalában szinte meghaladja a beltéri komfortot.
Ráadásul ha az ember átlépi a teraszajtót, olyan dolgokkal találkozik – a madárcsicsergéssel, a zizegő falevelekkel, a szellővel, az illatokkal –, amik abban segítik, hogy sok dolgot elengedjen. A kert egy természetes kikapcsoló rezervátum. Bent is lehet ezt az állapotot imitálni valahogy, de sosem lehet teljesen elérni azt, amit kint. Odakint sokkal gyorsabban jutunk vissza önmagunkhoz.
Vagy nem felejtjük el, csak mindig elnyomjuk magunkban. Pedig vágyunk rá, hogy megélhessük a kapcsolódást a természettel.
Ha azt kérdezed, hogy szeretem-e, amit csinálok, akkor a válaszom, hogy abszolút. Óriási adomány, hogy olyan dologgal foglalkozhatok, amit nap mint nap meg tudok élni. Biztos, hogy az inspirációm egy része is ebből fakad.
Fotók: Tectona Grandis
A Tectona Grandis kertbútorokat keresd a Tectona Gradnis Kertberendezés és a Tonalli weboldalán!
hirdetés
