Sokan küzdenek azzal, hogyan osszák be a naponta rendelkezésükre álló 24 órát. Egyszerre vágynak sikerre a munkában és a magánéletben, miközben az énidő is fontos lenne. Jó lenne sportolni és egészségesen étkezni, ráadásul megfelelő minőségben és mennyiségben aludni. Vajon megoldható, hogy egyensúlyt tartsunk ezek között, és mindenre valóban annyi idő jusson, amennyit szükségesnek érzünk?
Ne csüggedjünk, ha ez eddig nem sikerült, a legtöbben hasonlóan vannak vele. Teljesen természetes, hogy a szabadidőnkben eszünkbe jutnak a munkával kapcsolatos teendők, mint ahogy az is, hogy a feladataink közben elkalandozunk – elvégre nem robotok vagyunk, akik egymás után gépiesen hajtják végre az egyes feladatokat. Valójában már pusztán a tervezett napi teendők listája sokkoló lehet, és akkor még szó sem esett arról, mi történik, ha éppen továbbtanulnánk, vagy a munkánkban remélt továbblépés miatt képeznénk magunkat. Sajnos ezek mind olyan dolgok, amiket a munkán kívül eső időben kell kiegyensúlyoznunk valahogy, és biztosan nem az lesz rá a megoldás, hogy mostantól nem alszunk, és nem találkozunk a barátainkkal.
Prioritások és határok
Ha kellően elhivatottak vagyunk, könnyen belecsúszhatunk abba a hibába, hogy valamilyen távlati cél érdekében éjjel-nappal dolgozunk. A probléma az, hogy ennek egy idő után komoly árat fizetünk a magánéletünkkel vagy az egészségünkkel. Vagy mindkettővel egyszerre. A Frankie.com cikkében összeszedett a témában pár praktikus tanácsot, amelyek közül egyértelműen megfontolásra érdemes, hogy tartsuk a határokat a munkánk, a tanulmányaink és képzéseink, illetve a szabadidőnk között.
Mostanában rengetegen dolgoznak rugalmas munkaidőben, ez viszont nem könnyíti meg a határok felállítását. Így a legjobb, ha bizonyos tekintetben mi magunk leszünk rugalmatlanok, és határt szabunk annak, hogy az adott napon mikor és mennyi időt foglalkozunk a munkával. Ha ugyanezt megtesszük a tanulással is, akkor nincs több kibúvó: egyfelől elvégezzük precízen a munkánkat, másrészről nem „húzunk rá” még pár órát más elfoglaltságaink kárára, mert úgy éljük meg, mintha kötött időrendünk lenne.
A munkaterület szentélye
Nemcsak a mikor fontos, de a körülmények is. Nem szerencsés, ha az ágyból ki sem kelve dolgozunk, vagy például egész nap pizsamában rohangálunk otthon, hiszen ezek is előrevetítik a határok összemosását. Igenis adjuk meg a módját a munkának, hozzunk létre egy kényelmes munkateret (ideális körülmény, ha nem ugyanott dolgozunk, mint ahol alszunk), egy rendezett asztalt, amit csak erre a célra használunk. És nem elhanyagolható, hogy öltözzünk fel hozzá! Nemcsak az online megbeszélések végett fontos, hogy ruhában lássanak, de a felöltözés segít ráhangolódni a munkára, keretet ad neki.
A minket körbevevő eszközök szerencsére képesek rá, hogy kizárják a zavaró tényezőket. Akár a számítógépen, akár a mobilon be tudjuk állítani, hogy például bizonyos órák között ne jöjjenek magánüzenetek. Az is hasznos, ha jelezzük a barátainknak, melyek azok az idősávok, amelyekben nem számíthatnak ránk. Ez a kezdeti kellemetlenségek után biztosan meghozza gyümölcsét: ha valóban fontosak vagyunk nekik, egy idő után figyelembe veszik ezt, és eleve nekünk megfelelő idősávban javasolnak programot.
Rend a lelke mindennek
Természetesen nem várható el, hogy mindig mindent a fejünkben tartsunk, így magától értetődően hasznos tud lenni egy naptár – akár fizikai, akár online formában. Utóbbi előnye, hogy különböző eszközökkel szinkronizálható, ráadásul külön lehet másokkal megosztható munkanaptárunk, és külön iskolai és szabadidős, amelyek aztán egyben kezelhetők. Olyan metódust dolgozzunk ki, ami számunkra nemcsak áttekinthető, de könnyen kezelhető – hiszen az egésznek nem az a célja, hogy a saját életünket nehezítsük, éppen ellenkezőleg: az, hogy hogy könnyebbé és rendezettebbé tegyük azt.
Figyelj magadra
A kiégés nem valamiféle kifogás, amit a lusta emberek találtak ki, hanem valóban lehetséges veszélyforrás. Éppen ezért fontos, hogy figyeljünk a fizikai és mentális egészségünkre, és realisztikus célokat támasszunk magunk elé. Persze bizonyos dolgokban jó lenne, ha sokkal gyorsabban haladnánk előre, de ennél azért fontosabb, hogy ne vállaljuk túl magunkat, mert annak végső soron mi – és a környezetünk – issza meg a levét. Éppen ezért tartsuk be az óránkénti tízperces szüneteket (lehetőleg ne TikTok videókra pazaroljuk, hanem álljunk fel hozzá a székről), valamint figyeljünk a folyadékbevitelünkre.
A céljaink elérésének egyik kulcsa, ha nemcsak a feladatokat, hanem a távlati terveinket is látjuk, ugyanakkor kellőképp szeretjük magunkat, és tudjuk, mikor kell lassítani. Ne csüggedjünk akkor se, ha elsőre nem minden úgy sikerül, ahogy előre kigondoltuk – kellő gyakorlással, és a rutinjaink finomhangolásával előbb-utóbb biztosan a tervezett úton fogunk haladni.
