A filmről már a múlt évben sokat hallhattunk, hiszen több nemzetközi filmfesztiválra is meghívást kapott, díjakat nyert, s nemrég megkapta a Magyar Filmkritikusok díját, mint 2022 legjobb filmje, illetve a legjobb női főszereplőnek járó elismerést is a Hat hétnek ítélte a zsűri.
Zsófi, a főszereplő egy lobbanékony középiskolás lány, aki örökbe adja újszülött gyermekét egy régóta babára várakozó párnak. A szülést követően azonban kétségek merülnek fel benne, hogy helyesen cselekedett-e. A magyar törvények szerint hat hete van, hogy meggondolja magát.
A Hat hét című film rendezője, Szakonyi Noémi Veronika
Dokumentumfilm rendezőnek tanultál, a film témája jó alapja lehetne egy dokumentumfilmnek is. Miért lett belőle mégis játékfilm?
Állandó alkotótársam és férjem, Vincze Máté Artúr régóta foglalkozik az örökbefogadással, több dokumentumfilmet is készít, készített a témában. Ő mesélt nekem a hat hetes időszakról is. Először arra gondoltunk, hogy dokumentumfilmet készítünk, és ezért rengeteget kutattunk, interjúztunk, olvastunk a témáról. Találkoztunk örökbefogadókkal, örökbeadókkal, szakmai szervezetekkel, szakemberekkel is. Azonban minél mélyebbre ástuk magunkat a témában, annál inkább éreztük, hogy a kamera és a mi közelségünk egy ilyen kiélezett folyamatban nagyobb stresszt jelentene az érintett feleknek, és nem szerettük volna azt, hogy olyan nyomás nehezedjen rájuk a film miatt, ami befolyásolja a döntéseiket. Azt éreztük, hogy fikciós formában viszont a lehető legpontosabban és legközelebbről tudjuk elmesélni a történetet. 2020-ban a pandémia miatt költöztünk haza New Yorkból, ahol addig ösztöndíjjal tanultunk. Romwalter Judit producer hívott, hogy van egy új pályázat, ahova beadhatnánk a filmtervünket. Így, Juditnak köszönhetően megírtuk és beadtuk a Hat hetet, és a terv nagy örömünkre támogatást nyert.
Miért érdekelt téged pont az örökbefogadás témája?
Tanulmányaink alatt a témaválasztásoknál mindig is a határhelyzetek érdekeltek, és az, amikor egy adott szituációban mindkét félnek igaza van. A nyílt örökbefogadás, amellett, hogy sok párnak segít családdá válni, egy feszültséggel teli folyamat, hiszen adott esetben akár már a terhesség alatt is megismerheti egymást az örökbefogadó és örökbeadó fél egy civil szervezet közvetítésével. Találkoznak, beszélgetnek, kérdéseket tesznek fel egymás hátteréről. A szülést követően azonban sok minden változhat az örökbeadó anyában, amire nem volt felkészülve, és elbizonytalanodhat a döntésében. Küzd az érzéseivel és a testével, miközben segíteni szeretne leendő gyermekének, hiszen tudatosan a nyílt örökbefogadást választotta, hogy megbizonyosodjon, gyermeke jó helyre kerül. Sokáig gondolkodtunk, hogy kire helyezzük a hangsúlyt a mi forgatókönyvünkben, mert az örökbefogadó pár élethelyzete is izgalmas, hiszen hosszas várakozás után végre hazavihetik a babájukat, családdá válhatnak, de a szülés után hat hétig még bármelyik telefoncsöngéstől megrettennek. A kutatásaink alapján végül arra jutottunk, hogy mi ezt a hat hetes időszakot az életet adó anya szemszögén keresztül szeretnénk bemutatni, mert ő az, aki láthatatlan marad a társadalom számára, és akinek a legnehezebb a helyzete az egész folyamat során.
A film főszereplője, Román Katalin hihetetlen élethűen játssza el a várandós kamaszlány szerepét, küzdelme a környezetével és saját lelkiismeretével könnyeket csal a nézők szemébe. Hogyan készítetted fel Katut erre a szerepre?
Katuval csodálatos volt a munkafolyamat. Egy rendkívül tehetséges, erős, okos, ösztönös és kitartó ember. Hatalmas nyitottsággal és szívvel állt a szerephez, belebújt Zsófiba, teljesen magáévá tette a karaktert. Sokat olvasott a témában, találkoztunk szakértőkkel, rengeteget beszéltünk a forgatókönyvről, improvizáltunk, a dialógot sok helyen vele együtt alakítottuk. Az első pillanattól kezdve értette és érezte, hogy Zsófi kicsoda. Ami a legnagyobb kihívást jelentette, hogy megtanuljon profin pingpongozni és szülni. Két hónapig minden nap több órát edzett a Statisztika fantasztikus edzőivel és versenyzőivel. Rengetegen segítettek neki a felkészülésben, Katu pedig mindent beleadott. Szülésfelkészítésen is volt, ahol Babodi Zsófia szülésznő megtanította a megfelelő légzésre, a nyomásokra, a pozíciókra. Ez fizikailag és lelkileg is sokat követelt Katutól, de ő mindent pontosan, odafigyelve, energiát nem kímélve tanult meg, és építette tovább a karaktert. A szülés rész kidolgozásában és a kórházi légkör megteremtésében édesapám, Dr. Szakonyi Tibor is rengeteget segített, akinek nagyon hálás vagyok.
Tavaly ősszel sokat utaztatok a filmmel különböző fesztiválokra. Milyen érzés volt megjelenni a vörös szőnyegen? Azontúl, hogy a figyelem középpontjába kerültél, milyen pozitív hozadéka van a nemzetközi fesztiváloknak?
A premierekben és a fesztiválokban az a legjobb, hogy az alkotótársaiddal együtt képviselheted a filmet. Együtt léptek a vörös szőnyegre, izguljátok végig a bemutatót, és aztán beszélgettek a nézőkkel, szakmabeliekkel. Ezek szép, ünnepi pillanatok, amiket életre szóló élmény közösen megélni. A fesztiválok a film és az alkotók életében azért nagyon fontosak, mert itt születik meg a film, hiszen itt kapja az ember az első visszajelzéseket a közönségtől, kritikusoktól, és a szakmabeliektől. Újságírókkal, más rendezőkkel, producerekkel, szelektorokkal beszélgethet, friss kapcsolatokat köthet, fejlesztheti magát és a nézőpontját. Nem mellesleg számos forgalmazó is jelen van a fesztiválokon, akikkel folyamatosan networkingelni kell, mert a film nemzetközi jövője rendszerint itt dől el. Ezenkívül a projekt kaphat új fesztiválmeghívásokat, lehetőségeket. Résen kell lenni, sok munkával és odafigyeléssel jár a fesztiválozás. A Hat hét eddig öt díjat hozott el nemzetközi fesztiválokról, ezek az elismerések pedig jót tesznek a magyarországi forgalmazásának.
Szakonyi Noémi Veronika – alkotótársával és férjével, Vincze Mátéval – a nyílt örökbefogadás témáját feldolgozó, „mélyreható drámája” nyerte a Just Film Grand Prix-t az ’A’ kategóriás Tallinn Black Nights Filmfesztiválon
Van már következő filmötleted? Mi az?
Jelenleg producerként dolgozunk Mátéval, van egy kis budapesti gyártócégünk, ahol dokumentumfilmeket készítünk. Ebben az évben fog kijönni Dér Asia legújabb, Nem haltam meg című filmje, forgatjuk Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai magyar-bhutáni koprodukcióban készülő, Bruttó Nemzeti Boldogság című dokumentumfilmjét, illetve Meggyes Krisztina Hiányzó 10 óra című dokumentumfilmjét. Krisztina filmjéből inspirálódva Fazakas Fanni készített egy virtuális valóság élményt, aminek Amszterdamban, a nagy presztízsű IDFA-n volt a bemutatója, és idén több fesztiválra meghívták már. Szóval most ezek a projektjeink vannak fókuszban, de persze íróként-rendezőként is szeretnék, szeretnénk tovább dolgozni. Van egy filmtervünk, amit még New Yorkban írtunk, és azt most kezdtük el fejleszteni Daoud Dániellel, a Hat hét társírójával. A film egy 59 éves magyar illegális bevándorlónőről szól, aki egy haszid családnál dolgozik Williamsburgben. Ez a történet ugyanúgy Máté kutatásain alapul, aki feltérképezte a New Yorkban élő illegális magyar munkavállalók életét. A film erősen reflektál a kortárs Magyarországra és Egyesült Államokra.
Képek: Vincze Máté
Ha tetszett a cikk, olvasd el Kerekes Anna Vilmányi Bennett-tel készült interjúját is!
