„A zene az idő művészete” – Interjú Han Chi Ho zongoraművésszel

A koreai származású, fiatal zenei tehetséggel, Han Chi Ho zongoraművésszel Fejes Réka beszélgetett.

Han Chi Ho Dél-Koreában született, és a Hannoveri Zenei, Színművészeti és Médiatudományi Egyetem zongoraelőadói képzésén végzett. Alig múlt harmincéves, de már széles repertoárral rendelkező, különleges koncertzongoristaként tartják számon. Világszerte számos nagyváros színpadán lépett fel, és nívós zenei díjakat zsebelt be. Az elmúlt két évben a Koreai Kulturális Központ második rezidens művészeként tevékenykedett, és összesen négy előadás keretében mutatkozott be szólistaként a 2022/2023-as évadban. Novemberben rezidensi pályafutása utolsó koncertjét adta a Budapest Music Centerben, ahol Ligeti György és Kurtág György műveit mutatta be.

Remind magazin

Hogyan hatottak a koreai gyökerei és a Németországban töltött évek a művészetére dél-koreai származású, de német székhelyű zongoristaként?

Mivel a zene annak az embernek a tükre, aki játssza, biztos vagyok benne, hogy a koreai gyökereim és életemnek az a fele, amit Németországban töltöttem, nagyban hatott a zenémre. A koreaiak kiváló zenei érzékkel rendelkeznek. Szeretjük a zenét, szeretünk énekelni, de ezen felül van bennünk egyfajta elhivatottság is, amire nagy értékként tekintünk. Egy zenész számára fontos a zene iránti odaadása.

A Németországban töltött éveim sokat segítettek abban, hogy elmélyüljek a németek zenei nyelvében. Annak hála, hogy beszélem ugyanazt a nyelvet, amit a neves zeneszerzők beszéltek, és éltem abban a környezetben, amiben ők éltek, jobban megértem a zenét és otthon érezzem magam benne, bárhol is játsszam.

Nagyon fiatalon, húszévesen szerzett hírnevet a német komolyzene színterén egyedi stílusának köszönhetően. Hogyan írná le a stílusát?

Művészként nagyon nehéz egyetlen szóval megragadni a stílusomat. Véleményem szerint egy jó művésznek rugalmasnak kell lennie a stílusok terén, és szüntelenül tágítania kell a határait élete során. Általánosságban elmondható, hogy mindig nagy figyelmet szentelek a műnek, ami az adott zeneszerző keze alól került ki, hiszen ez az első lépés ahhoz, hogy megértsük az ő nyelvét. Ha pedig megértjük a zeneszerzőt, a zenénk természetessé és megindítóvá válik.

A világ számtalan pontján lépett már fel, többek között Bécsben, Münchenben, Pekingben, Szöulban, Szentpéterváron és Tokióban. Melyik volt a legkülönlegesebb koncertélménye?

Minden egyes koncert különleges számomra. Még ha többször is játszom ugyanazt, mindig más és más érzéssel tölt el. Mivel a zene az idő művészete, különlegesnek érzem magam, amikor játszom. Nagyra értékelem a közönségemet is, akár a szülővárosomban hallgatnak meg, akár egy idegen városban. A koncertjeimet az teszi különlegessé, hogy a zenén keresztül kommunikálhatok velük.

Rengeteg zenei díjat zsebelt már be. Hogy csak néhányat említsünk: Dél-Koreában a Szöuli Nemzetközi Zenei Versenyen első helyezést ért el, az amerikai Gina Bachauer Nemzetközi Zongoraversenyen ezüstérmet szerzett, a 2016-os Erzsébet Királyné Versenyen pedig negyedik helyezett lett, 2022-ben pedig a legrangosabb zenei versenyként ismert Orléans-i Nemzetközi Zongoraversenyen harmadik lett modern zene kategóriában. Mit gondol, mi a sikeres zongoraművész titka?

A szeretet. Szerintem ez a kulcsa mindennek. Rajongok a zenéért, és úgy gondolom, hogy igen kiváltságos helyzetben vagyok, amiért olyan zenét játszhatok, amit szeretek.

Van olyan példaképe, aki inspirálja a művészetét?

Engem minden zeneszerző inspirál, akit játszom. Sokat tanulok tőlük a kompozícióik révén, mi több, még az életemre is inspirálóan hatnak. Azáltal, hogy az életüket a zenének szentelték, és hogy képesek voltak szüntelenül kreatívak maradni, példát mutatnak.

Az elmúlt két évet Magyarországon töltötte. Hogyan hatott önre ez az időszak?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt, Budapesten – a városban, ahol olyan nagy zeneszerzők életk és alkottak, mint Bartók, Liszt, Liget vagy Kurtág – a Koreai Kulturális Központ rezidens művésze lehettem. Egy nagyszerű zenei hagyományban élni és kommunikálni a kifinomult, mégis barátságos budapesti közönséggel a legjobb dolog, amit zenészként el tudok képzelni. Ebben az időszakban sokat fejlődtem mind zenészként, mind emberként a közönséggel való kommunikáció és ebben a gyönyörű városban való tartózkodásom révén.

Remind magazin

A kétéves magyarországi tartózkodását a Budapest Music Centerben tartott koncertjével zárta, amelyen a modern magyar zene két mesterének, Ligeti Györgynek és Kurtág Györgynek a műveit mutatta be. Miért éppen erre a két zeneszerzőre esett a választása?

Már azelőtt szerettem a zenéjüket, hogy Magyarországra érkeztem. Ők koruk legfontosabb zeneszerzői. Rájöttem, hogy Budapest – és főként a Budapest Music Center – tökéletes színtere a szerzeményeik előadásának. A zenei nyelvük hihetetlenül kreatív és friss, mégis nagyszerű hagyományokkal és üzenettel rendelkeznek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy előadhattam a műveiket.

Mi a véleménye a magyar komolyzenéről általában?

Úgy gondolom, a magyar zeneszerzők mindig tökéletes egyensúlyban tartották az új ötletek megvalósítását és a hagyományőrzést.

Eddigi zongoraművészi pályafutásában siker sikerre halmozott. Mi a következő célja most, hogy letelt a kétéves magyarországi tartózkodása?

A legfőbb célom mindig az volt és az is marad, hogy olyan ember legyek, aki képes gyönyörű és emberséges pillanatokat megosztani a közönségével a zenéjén keresztül, mert őszintén hiszek benne, hogy ezek a pillanatok szebbé teszik a világot. A Magyarországon töltött két év után pedig az a célom, hogy még többet játszhassak magyar közönség előtt.

Fotók: Hirling Bálint

Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Palya Beával készült interjúnkat!

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

Szenes Iván dalai generációkat kötnek össze

Tízezer ember énekelte együtt Szenes Iván legismertebb dalait szeptember 13-án a róla elnevezett józsefvárosi téren. A 17. Szenes Iván Emlékkoncert...

Őszi ritmusváltás: mire van szüksége a testünknek?

Szeptemberben nemcsak a naptárunk telik meg újra, a nyár lazább ritmusa után a testünknek is alkalmazkodnia kell a sűrűbb hétköznapokhoz....

A munkahelyi határok nem falak, hanem átjárók

Az egészséges határhúzás nem az elzárkózásról szól. Sokkal inkább olyan, mint egy jól működő határátkelő, ami lehetővé teszi az együttműködést,...

A kifogás nem probléma, hanem tünet. És rossz helyen keresed az okát

Ötven perc tárgyalás, minden érv elhangzik, a végén mégis jön a „meg kell beszélnem a kollégámmal". A reflex ilyenkor a...

Nincs két egyforma öregedés

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az öregedésre, mint egy nagyjából kiszámítható folyamatra: telnek az évek, a test pedig fokozatosan változik. Egy...

Back to school: A család új operációs rendszere

Új tanév, új órarend, új különórák, új logisztika – szeptemberben mintha az egész család egyszerre kapna rendszerfrissítést. Ilyenkor nemcsak azt...

Mindannyian kapcsolódásra vágyunk – interjú Ólafur Arnalds izlandi zeneszerzővel és producerrel

Ólafur Arnalds számára a zene soha nem csak a hangokról szólt. Az izlandi zeneszerző és multiinstrumentalista új projektje, a Falling...

Merj lépni! – 3 könyv arról, hogy ne halogasd tovább az életet

Van, hogy elhalasztunk valamit, mert azt hisszük, úgyis lesz még rá időnk. Egy utazást, egy beszélgetést, egy régóta dédelgetett tervet....

Irány a Kerekdomb Fesztivál! Egy hétvége a zene, kultúra és bor jegyében

Mi fér bele egy őszi hétvégébe? Egy jó koncert, egy pohár bor, egy színházi előadás, egy túra és persze néhány...

Nem csak a meeting számít – mitől lesz egy üzleti esemény valóban emberközpontú?

Egy konferencia akkor igazán jó, ha nemcsak információval, hanem energiával is feltölt. A megfelelő tér, a természetes fény, a jól...

EZ IS ÉRDEKELHET

Szenes Iván dalai generációkat kötnek össze

Tízezer ember énekelte együtt Szenes Iván legismertebb dalait szeptember 13-án a róla elnevezett józsefvárosi téren. A 17. Szenes Iván Emlékkoncert...

Őszi ritmusváltás: mire van szüksége a testünknek?

Szeptemberben nemcsak a naptárunk telik meg újra, a nyár lazább ritmusa után a testünknek is alkalmazkodnia kell a sűrűbb hétköznapokhoz....

A munkahelyi határok nem falak, hanem átjárók

Az egészséges határhúzás nem az elzárkózásról szól. Sokkal inkább olyan, mint egy jól működő határátkelő, ami lehetővé teszi az együttműködést,...

A kifogás nem probléma, hanem tünet. És rossz helyen keresed az okát

Ötven perc tárgyalás, minden érv elhangzik, a végén mégis jön a „meg kell beszélnem a kollégámmal". A reflex ilyenkor a...

Nincs két egyforma öregedés

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az öregedésre, mint egy nagyjából kiszámítható folyamatra: telnek az évek, a test pedig fokozatosan változik. Egy...

Back to school: A család új operációs rendszere

Új tanév, új órarend, új különórák, új logisztika – szeptemberben mintha az egész család egyszerre kapna rendszerfrissítést. Ilyenkor nemcsak azt...

Merj lépni! – 3 könyv arról, hogy ne halogasd tovább az életet

Irány a Kerekdomb Fesztivál! Egy hétvége a zene, kultúra és bor jegyében

Nem csak a meeting számít – mitől lesz egy üzleti esemény valóban emberközpontú?

Egyre több okunk van Lengyelországba utazni

97 gyerekprogram kapta meg idén az Edisonprogram minősítést

Back to office: nem több ruha kell, hanem tudatosabb gardrób