Ha azt gondoljuk, pusztán a sok tennivalónk miatt nem jut időnk magunkra, akkor csak a felszínt kapargatjuk, és nem fogunk tudni tartós változást elérni. Annál, mint hogy „nincs időm”, általában mélyebb okok, minták, hitrendszerek is meghúzódnak a háttérben, amelyek akadályozhatnak minket, hogy törődjünk magunkkal, és időt szánjunk a feltöltődésre.
A leggyakoribb korlátozó hiedelmek
Ha nehezen találunk időt saját magunkra, első körben érdemes elgondolkodni, hogy nálunk vajon milyen korlátozó hitrendszerek rejtőzhetnek a háttérben? Íme, néhány gyakori meggyőződés:
„Nem érdemlem meg a pihenést, nem dolgoztam eleget.”
„Majd ha minden feladatommal végeztem, akkor pihenhetek.”
„Mindig csinálni kell valami hasznosat, nem szabad tétlenkedni.”
„A lustaság bűn.”
„Mindig teljesítenem kell.”
„Akkor vagyok jó / értékes / szerethető, ha jól teljesítek.”
„Önző / rossz ember vagyok, ha magammal (is) foglalkozom.”
„Csak akkor vagyok jó ember, ha mások érdekeit a sajátom elé helyezem.”
„Nem mondhatok nemet, ha valaki kér tőlem valamit.”
Egy másfajta gondolkodásmód kialakítása
Mit tudunk tenni, ha rájövünk, hogy tele vagyunk ilyen korlátozó hiedelmekkel, amelyek megnehezítik, hogy időt szánjunk a pihenésre, vagy bűntudat nélkül tegyük olykor azt, ami nekünk jó? Nem az a fő probléma, hogy vannak ilyen korlátozó mintáink, hanem az, ha vakon követjük ezeket, mintha nem lenne választásunk, miközben esetleg nem is tudatosul bennünk, hogy mit teszünk. Jó, ha tudjuk, hogy mindig dönthetünk másképp, elengedhetjük a haszontalan mintákat és káros hiedelmeket. Önmagunk előtérbe helyezésére azonban csakis mi magunk adhatjuk meg az engedélyt. Az alábbiakban pontokba szedtem a legfontosabbakat az induláshoz:
1. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
– Szolgál-e engem az adott minta, hiedelem, meggyőződés? Pl. hogy „Mindig teljesítenem kell.” (Sok olyan van, ami egy darabig szolgált minket, mert elértünk dolgokat, de a mostani élethelyzetünkben már inkább akadályoz.)
– Mi az, amiben akadályoznak a fentiek?
– Mire akarok magamnak engedélyt adni? Tudatosítsuk, milyen új meggyőződést választunk magunknak helyette. Pl.: „Megengedem magamnak, megérdemlem és élvezem a pihenést.”
2. Állítsuk át a gondolkodásmódunkat arra, hogy az énidő alapszükséglet. Ha a telefonunk kezd lemerülni, töltőre rakjuk naponta akár többször is. Magunkkal se bánjunk rosszabbul, mint a mobilunkkal! Saját magunkat is fel kell tölteni, hogy jól tudjunk működni. Ennek része az alvás, a pihenés, az energiát adó szabadidős tevekénységek.
3. Tudatosítsuk magunkban, hogy ha mindenki másnak igent mondunk, akkor magunknak mondunk nemet. Ráadásul a többiek is megérzik, ha segítség közben neheztelünk rájuk, így az önfeláldozásunk valójában nem ér el pozitív hatást.
4. Gondoljunk arra, hogyan profitál a környezetünk belőle, ha pihentebbek vagyunk, és jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Türelmesebbek, kedvesebbek, hatékonyabbak vagyunk, jobban tudunk fókuszálni.
5. Ami pedig a legfontosabb: legyünk rugalmasak és türelmesek, megértők önmagunkkal. Nem fog mindig minden úgy alakulni, ahogy terveztük, de ez nem is elvárható. Ne bántsuk magunkat, csak folytassuk tovább a változást annak tudatában, hogy alanyi jogon megérdemeljük az énidőt.
Fotók: Pexels