A sors vicces közjátéka, hogy éppen egy hónappal ezelőtt támadt kedvem újra megnézni a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című remek kis filmet, ami 2015-ben a legjobbnak járó Oscar-szobrot is elvihette, akárcsak rendezője, Alejandro González Inárritu. Már akkor elkezdtem gondolkodni azon, ki is lehet az a nagyon karizmatikus nő az egyik mellékszerepben, akinek nemcsak a tehetsége nyilvánvaló, de az arca is annyira izgalmas, hogy nem lehet levenni a szemünket róla, amikor a vásznon van.
Nagyon sok filmet és sorozatot nézek közel harminc éve, ezért fura volt, hogy bár tudtam, sokszor láttam már őt, a nevéről nem ugrott be semmi. Olyannyira nem, hogy hiába csekkoltam akkor decemberben, rögtön el is felejtettem (nem mintha erre büszke lennék).
Vicces módon azonban mostanra Andrea Riseborough neve majd minden film és kultúra iránt érdeklődőnek ismerős. Ugyanis pár nap alatt nemcsak versenybe szállhatott a legjobb női főszereplő Oscar-díjáért, mindenki hatalmas meglepetésére, de az Amerikai Filmakadémia egyik legfrissebb botrányával is összekötötték a nevét, ami miatt múlt héten még a jelölése is kockán forgott. Február 1-jén aztán hivatalossá tették, hogy Riseborough a jelöltek között marad.
Tisztességtelen kampány?
A botrány oka az volt, hogy a Filmakadémiának feltűnt, egy kis költségvetésű, a konyhára mindössze 27 ezer dollárt hozó film milyen nagy népszerűségnek örvend a sztárok körében. Kate Winslettől kezdve Cate Blanchetten át Gwyneth Paltrow-ig több sztár áradozott arról, hogy Andrea Riseborough Leslie szerepében az egyik legfenomenálisabb alakítást nyújtja, amit valaha láttak. Sok híresség privát vetítést is szervezett a To Leslie-nek, hogy még szélesebb körben terjedjen a dráma jó híre. Az Amerikai Filmakadémiának szigorú szabályai vannak az Oscar-díjakkal kapcsolatos kampányt illetően, bár a mostani botrány kapcsán éppen arról indult diskurzus, hogy egyes tiltásokat még világosabban kellene megfogalmazni.
A To Leslie kapcsán felmerült, hogy Riseborough és a rendező Michael Morris – akinek ez az első nagyjátékfilmje, de olyan sorozatokért felelős, mint A vérvonal árnyai (Bloodline) vagy a Better call Saul – stábja talán tiltott eszközökkel is kampányolt annak érdekében, hogy a mozikasszáknál nem túl fényesen szereplő, viszonylag ismeretlen alkotás főszereplője jelölést kapjon.
Az egyik legsarkalatosabb pontja a vádaknak az volt, hogy a film Instagram oldalán egy híres kritikust idézve kvázi összehasonlították az ugyancsak a legjobb női főszereplő díjára jelölt Cate Blanchett Tár c. filmben nyújtott alakítását Riseborough-éval.
Úgy reklámozni egy filmet vagy alakítást ugyanis, hogy egy másik, versenyben lévő filmet vagy alkotót megneveznek, tilos. Persze itt nem pontosan erről van szó, hiszen csak egy idézet került ki, ráadásul Blanchett maga is kampányolt vetélytársa érdekében, de nagy valószínűséggel ez is volt az alapja annak, hogy a Filmakadémia végül nyomozást indított. Különösen figyelemfelkeltő, hogy a legtöbb hír a kampányhajrában indult a To Leslie-vel kapcsolatban, hiszen sem a Golden Globe, sem a Critics’ Choice Awardson nem esett még róla szó, ahogyan Riseborough neve sem került elő az elmúlt pár hetet megelőzően.
Kifehérített Oscar
A másik kínos pontja a dolognak, ami miatt lehetséges, hogy az egyébként valóban nagyon tehetséges színésznő ebből már mindenképpen inkább rosszul, mint jól jön ki, az az, hogy sokak szerint miatta csúszott le a jelölésről az afroamerikai Viola Davis és Danielle Deadwyler, ez pedig az évek óta tartó #OscarsSoWhite kampányt újra feltüzelte.
A mozgalom annak idején azért indult, mert sokaknak feltűnt, hogy a díjra jelölt filmek és alkotók szinte mind fehérek, és a nyomán történt néhány ígéretes változás a filmiparban: több lehetőséget kapnak a fekete, ázsiai vagy latin származású alkotók, és ma már kínosnak számít, ha egy adaptációban fehér színész alakít egy eredetileg nem fehérre írt karaktert.
Riseborough meglepetés jelölése azonban megint eléggé kifehérítette az idei legjobb női főszereplők listáját, amelyen ráadásul egy másik ellentmondásos jelölt is szerepel. Ana de Armas ugyan nagyon jó színész, de a Marilyn Monroe életét feldolgozó Szöszi, amelynek címszerepéért a jelölést kapta, botrányosra sikerült.
Megérdemli-e Andrea Riseborough a jelölést?
A To Leslie erős film, de korántsem olyan különleges és egyedi, mint ahogyan azt a kampány megpróbálta beállítani. A történet egy szegény, egyedülálló anyáról szól, aki a váratlanul rászakadt szerencsét – egy nagy összegű lottónyereményt – nem képes megfelelően kihasználni, és a film kezdetén, néhány évvel a történtek után már újra elszegényedett, súlyos alkoholistaként próbál szembenézni azzal, hogy családját, barátait és szeretett fiát is elidegenítette magától a viselkedésével.
Az angol színésznő valóban nagyon jó, és tulajdonképpen az egész film rá és a játékára épül.
Ugyanakkor ehhez hasonló, indie drámát már nem egyszer láttunk, ráadásul a témát is rengetegszer feldolgozták – adott esetben még jobban is, mint a To Leslie. Persze az alkoholizmusról, arról, hogy az ital hogyan teszi tönkre a függők és környezetük életét, nem lehet elégszer beszélni. A To Leslie pedig empátiával és árnyaltan mutatja be a jelenséget és a megváltás lehetőségét, habár számomra a végén már túlzásokba esik.
Az Oscar-jelölés kapcsán a kérdés tehát nem feltétlenül az, hogy Andrea Riseborough nagyot alakít-e Leslie szerepében, hanem az, hogy vajon hány olyan filmet mutatnak be egy évben, amely minden érdeme ellenére elsikkad, és amely nevében senki sem kampányol, pedig az alkotók mindent beleadtak? Ehhez pedig szervesen tartozik az a kérdés is, hogy a filmes világ egyik legnagyobb elismerését, az Oscar-díjat pontosan mely filmek és alkotók és mi alapján kaphatják meg? Azt kevéssé látom valószínűnek, hogy Riseborough el is nyeri a szobrot alakításáért.
Az is kérdéses, hogy személyére milyen fényt vet majd a jelölése körüli botrány. Vajon az eddig rejtegetett gyémántot látják majd benne – és ha igen, akkor képes lesz-e tartani a színvonalat –, és elhalmozzák több pénzt hozó, nagyobb szerepekkel, vagy egy gyanús Oscar-kampány főszereplőjét, aki híres barátai segítségét igénybe véve járta ki a jelölését – ezzel ráadásul újabb alapanyagot szolgáltatva a #OscarsSoWhite mozgalomnak?
Kiemelt kép forrása: Canva
Ha tetszett a cikk, olvasd el Kerekes Anna írását a Jövő nyár című filmről is!
