Nem ez az első interjúm vele, mindig élmény őt hallgatni. Tisztán fogalmaz, célratörő a mondanivalója, kedves a személyisége. Mindenre és mindenkire odafigyel, abszolút jelen van a beszélgetésben, és mindezt a lehető legtermészetesebb módon teszi.
Ha végignézzük az eddigi pályád, látszik, hogy rendkívül céltudatos vagy. Mennyire tanult tulajdonság ez nálad, vagy inkább hozott?
Tényleg így tűnhet, hiszen ha kívülről ránézek a saját életpályámra, akkor én is látom, hogy olyan, mintha valaki megtervezte volna egy kockás papíron. Egyébként nagyon szeretek tervezgetni, és jelen pillanatban –mikor két gyerekünk van, a férjem is elfoglalt, én is az vagyok, hiszen a család mellett több vállalkozásba is belevágtunk – másképpen nem működne az életünk. Viszont alapvetően ösztönös sodródónak tartom magam, aki bizonyos helyzetekben felismeri a lehetőséget. A legtöbb dolog ugyanis egyszer csak megtörtént velem. Például nem volt határozott célom, hogy 19 évesen már a tévénél dolgozzak, vagy pár év múlva elindítsak egy saját üzletet. Ez a fajta tudatosság abszolút nincs meg bennem. Inkább a jelen helyzetből próbálom meg kihozni a legtöbbet.
És mennyire szoktál előretervezni?
Kénytelen vagyok, különben nem történnének meg a dolgok. Ha az a kérdés, hogy van-e jövő év novemberére beírva rendezvény a naptáramba, akkor a válaszom igen. Gyakorlatilag egy évre előre tudom, mivel telnek majd a napjaim. A családommal most körülbelül a jövő tavaszi tervek összefésülésénél tartunk. De nyilván az ezektől való eltérés legalább annyira része az egésznek, mint maga a tervezés. Azt is megtanultuk, hogy mindig jön valami, ami ezt felülírja.
Biztonságot ad számodra, hogy ennyire előre tudod már, mit fogsz csinálni?
Egyrészről igen, mindenképpen biztonságot jelent, de az igazi oka ennek a praktikusság. Ha nem kezdem el időben besakkozni azt a sok mindent, amit teljesítenem kell, akkor könnyen kicsúsznak a dolgok a kezeim közül. Vagyis létszükséglet nálam a szervezettség.
Többször is említetted az ösztönösséget, mennyire bízol a megérzéseidben?
Nem vagyok különösebben spirituális alkat, de azért a zsigereimben megérzem, hogy ami érkezik, az vajon jó-e, vagy inkább rossz nekünk. Ebben az értelemben hallgatok is rájuk. Persze ez nem azt jelenti, hogy valamit kapásból elutasítok, inkább arra figyelmeztet, hogy ha valamivel kapcsolatban nem annyira pozitívak a megérzéseim, akkor abba talán sokkal több energiát kell majd belefektetnem, hogy működőképes legyen számomra.
Nemrég, éppen a születésnapodon volt a bemutatója az új, saját márkás kozmetikai termékednek, a Nora Beautynak. Meddig készültetek erre?
Nyilván egy nagy ajándék volt számomra, hogy sikerült a premiert így időzíteni, és persze egészen tudatosan történt mindez. A premiert pedig hosszú előkészítő munka előzte meg. Először két évvel ezelőtt kezdtünk erről beszélgetni. De az én fejemben már jóval előtte ott motoszkált a saját sminkmárka gondolata. Persze sok ilyen buborék van a fejemben, és nem mindegyikből lesz valóság.
Ha kíváncsi vagy mi szerepel még Nóri bakancslistáján, akkor vedd meg a Remind bookazine első számát. A vele készült interjúban erre is választ kaphatsz.
